Csallóközi madárfotós az Olympus szlovákiai nagykövete

Lelkes Ödön madárfotóssal beszélgetünk, aki azon felül, hogy az Olympus márka szlovákiai nagykövetévé vált és gyönyörű madárfotói sikeresen szerepelnek különféle nemzetközi fotópályázatokon, szívügyének tekinti a természet védelmét és környezetünk megóvását a jövő nemzedéke számára. A természetvédelmen belül külön rávilágít a madárvédelem fontosságára itt, a Csallóközben. Képeivel igyekszik visszaadni és megörökíteni az itt élő madárpopulációt, valamint magát a csallóközi táj szépségét.  

Csallóközi madárfotós az Olympus szlovákiai nagykövete

Honnan indult a fotós karriered és miért éppen a madárfotózás?

Gyermekkorom óta rajongok a madarakért. Kisfiúként órákat töltöttem édesapám „madárbirodalmában“, rabul ejtett szépségük és eleganciájuk. A középiskolában állatorvosi pályára készültem, titkon ornitológus szerettem volna lenni. Ez az elhatározás később megváltozott, de a madarak szeretete a mai napig megmaradt. Felnőttként tört újra elő, amikor megvettem első tükörreflexes fényképezőgépemet. Nem volt kétséges, hogy a fotózás melyik iránya felé fordulok. Ekkor kezdődött természetfotós pályafutásom. A fotózást autodidakta úton, könyvekből és saját hibáimon keresztül tanultam. Az örökös elégedetlenség hajtott, hogy újra és újra megpróbáljam.

Hol kezdtél el madarakat fotózni? Mi minden szükséges a madárfotózáshoz? 

A nagyabonyi halastavak az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 természetvédelmi terület közé tartozik, amely a vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. Éppen ezért a nagyabonyi halastavak tökéletes helynek bizonyultak a madárfotózáshoz, mivel az itt előforduló madarak Csallóköz madárpopulációjának jelentős hányadát képezik.

Az első igazi madárfotózásomra 2010 őszén került sor miután a halastavakat lecsapolták. A szürke gémek és a nagy kócsagok ebben az időszakban szinte mindennapos vendéggé váltak a halastavakon. Amint feljött a nap, a madarak rögtön észrevettek és a fotózáshoz alkalmatlan távolságban szálltak le. Ekkor jött az ötlet, hogy vizilest építek és abból fogom lencsevégre kapni a madarakat. Miután a szükséges engedélyeket beszereztem, egy barátommal megterveztem és megépítettem az első reflexiós üveggel felszerelt lest, amelyet az egyik halastó sarkában helyeztünk el. A halastó feltöltését követően, azonban az alacsony vízszint miatt a les alkalmatlan volt a fotózásra. Abban az évben lessátorral illetve álcázva sikerült megfigyelnem a madarakat mozgását és fotózni őket. A helyszínek változtatásakor feltérképeztem a madarak, valamint a vízszint mozgását is. A kezdeti tapasztalatokat összegezve nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a lesnek költözni kell és hol lehetne a legoptimálisabban elhelyezni a lest. A 2012 évben már új helyen elhelyezett lesből kezdtem fotózni a halastó madárvilágát. A les beállítása jól sikerült, amikor tavasszal a halastavat feltöltötték a vízszint magassága pár centiméter híján majdnem elérte a les alját. Tökéletes perspektívából, 8-10 méteres távolságból csodás és részletgazdag képeket tudtam készíteni. A természetes környezet kialakításának nagyon fontos szerepe van. Ehhez kizárólag természetes elemeket használtam, gyökereket, ágakat, gyékényt, nádat és zsombékot. 

A Csallóköz madárpopulációjának mely madaraiat sikerült megörökíteni? 

Szerencsésnek érzem magam mert Csallóközben születtem és itt élhetek.  A Csallóközi régió a Duna ág-víz rendszerével egyedülálló ökoszisztémát alkot, amelynek jellegzetes és elválaszthatatlan részesei az itt élő madarak. Közülük is legelterjedtebbek a vízimadarak és a vízi élethez alkalmazkodott madárfajták. Nem meglepő tehát, hogy először vízi madarakat kezdtem fotózni: réceféléket, szárcsákat, vöcsökféléket, vízityúkot, vízicsibét, guvatot, jégmadarat, kárókatonát, valamint a halastó környékén élő ragadozómadarat, a barna rétihéját. A guvatra jellemző a félénkség, nem merészkedik a nyílt vízre.  A vízicsibék, szárcsák és a récék sokkal bátrabbak és kíváncsibbak. A fokozottan védett üstökös réce rendszeresen költ a halastavakon, létszámuk azonban nagyon alacsony. Szerencsésnek érzem magamat, hogy az itt fészkelő üstökös récét közelről is megcsodálhattam. A nyári időszakra jellemző, hogy a szürke gémek és a nagy kócsagok száma jelentősen megnövekszik a halastavakon. 

Világunk gyors ütemben változik, amellyel a természet nem tud lépést tartani. Az utóbbi évtizedekben a környezetünket ért káros hatások és a megváltozott környezeti feltételek miatt egyre több madárfaj veszítette el természetes élőhelyét. Az infrastruktúra folyamatos fejlesztése, a városiasodás, az ipari és mezőgazdasági termelés nagymértékben csökkenti, illetve teljesen elpusztítja az egyes madárfajok természetes táplálékforrását. Mindez számos madárfaj élőhelyének megszűnését is eredményezi, így az egyes fajokat akár a kipusztulás veszélye is fenyegeti. A túzok, amely valaha a Csallóköz szimbóluma volt, ősidők óta élt és fészkelt a Csallóköz területén, mára teljesen eltűnt, sőt felkerült a világszerte veszélyeztetett madárfajok listájára is. A rétisasok a múltban a Csallóköz állatvilágának a részét képezték, manapság viszont védelemre szorulnak. Az elmúlt évtizedek mezőgazdasági termelésének az áldozata lett a szalakóta vagy a gyurgyalag is. Ezek a madarak mára sajnos teljesen eltűntek Csallóközből.

Mivel sikerül a madarakat közelebb csalogatnod a leshez, hogy minél tökéletesebb kép készülhessen? 

A madarak fotózásánál elengedhetetlen, hogy az egyes madárfajokat közelebbről is megismerjük, tanulmányozzuk szokásaikat és életritmusukat. A madarak csalogatásának az egyik jól bevált módszere a madárhangokkal történő csalogatás, így hát elkezdtem madárhangokat gyűjteni. Megfigyeltem, hogy az egyes madárfajták jobban reagáltak a madárhangokra, mint például a jégmadár vagy a kendermagos réce, amelyek a hangok hallatán rögtön társuk keresésére indulnak. A fiatalabb madarak sokkal jobban regálnak a madárhangokra, mint az idősebb, már jóval óvatosabb társaik. Fontos azonban megjegyeznem, hogy a madarak megzavarásának elkerülése érdekében  ezt módszert csupán a nyár közepétől lehet alkalmazni, a költési időszak alatt szigorúan tilos. 
A másik módszer a madarak téli etetése, amely kitűnően alkalmazható a ragadozó madarak és az énekesmadarak esetében. 2012 őszén kezdtem el először a madarakat etetni. Erre a célra külön lest alakítottam ki az erdő szélén, amely mellé egy nagyobb madáretetőt építettem. Ettől kezdve a téli időszakban, vagyis december elejétől egészen február végéig folyamatosan etetek. Konkrét számokban kifejezve: kb. 200 kg napraforgómag elfogyasztását jelenti az egyes etetésre kijelölt helyeken. A ragadozómadarak kb. 6-8 kg húst fogyasztanak el heti szinten. 

Miként váltál az Olympus szlovákiai nagyköveté és mi a feladata? 

Amint korábban is említettem a fotózást autodidakta úton, könyvekből és saját hibáimon keresztül tanultam. Az örökös elégedetlenség hajtott, hogy újra és újra megpróbáljam. A céltudatos munka meghozta gyümölcsét, képeim sikeresen szerepeltek több külföldi pályázaton. Természetfotós munkásságom elismeréseként 2017 januárjától pedig Olympus "nagykövetként" tevékenykedem. Feladatom a fotográfia azon belül pedig a természetfotózás népszerűsítése.

 

Csonka Erika