Templomok a Csallóközben

A Felső-Csallóköz, azaz a Csallóköznek egykor Pozsony vármegyéhez tartozó része páratlan gazdagságú, ősi templomaival kápráztat el bennünket.

Templomok a Csallóközben

 A középkorból származó templomok sűrű rendszerének kialakítása a vajkai hagyomány szerint Szent Istvánnak köszönhető, aki, hogy a kereszténység terjedését előremozdítsa, sokat tartózkodott a környéken. Fáradtságos munkájának gyümölcseként a vidéken tizenkét, Jézus 12 apostolának tiszteletére emelt templom épült.

Hogy melyek voltak a Felső-Csallóköz első templomos helyei, nem tudni pontosan. Valószínű, hogy István idejében vidékünkön fából, esetleg vesszőből fonott és sárral tapasztott, ún. vert falból épült templomok voltak, melyek azonban hamarosan el is pusztultak. A ma elénk táruló ősi építmények ugyanis csak jóval Szent István uralkodása után, a XIII. században épültek. Különlegességük, hogy azonos stílusjegyeket hordoznak: mind téglából, eredetileg román stílusban épültek, egyhajós, keleti tájolású szentéllyel és nyugati toronnyal. A tornyok, a középkori lakótornyokhoz hasonlóan, védelmi funkciót is elláttak, s a harangokat csak később helyezték el bennük. A középkorból származó templomok belső része gazdagon díszített: a különböző korszakokból származó faliképek és freskók azzal a célzattal készültek, hogy az írni-olvasni nem tudó híveknek bemutassák a Szentírás történeteit.

A Felső-Csallóközben 18 középkori eredetű templom áll ma is, 14-et az újkorban elbontottak, és helyükre újakat emeltek.

Egyházgelle

A település minden bizonnyal az első templomos falvak egyike, erre enged következtetni a nevében szereplő Egyház előtag is. A Szent Péter és Pál tiszteletére épült temploma meglétét elsőként egy 1253-ban kelt oklevélben említik. A román stílusban emelt kéttornyú építmény a XIII. század közepén, egy korábbi templom helyén épülhetett. A modern kori felújítások során ugyanis régebbi korokból származó alaprajzfragmentumok, azaz töredékek kerültek napvilágra.

A templom eredeti román kori alaprajzát – egyhajós, keleten sokszög záródású szentéllyel, nyugaton négyzet alapú kettős toronnyal – a későbbi, gótikus átalakítások során is megőrizte. A román stílus jegyeit leginkább a templom kéttornyú főhomlokzata hordozza magán. A gúla alakú kősisakos torony mindkét emeletén lévő félköríves hangnyílások, a párkányok alatt futó fűrészes fríz és a rózsaablak mind a román stílus sajátja.

A templom főhomlokzatán megtalálhatóak a középkor másik jelentős stílusának, a gótikának elemei is. A csúcsívessé alakított bélletes kapuzat, a csúcsívet kapott ikerablak és a támpillérek a XIV. századi gótikus átépítés eredményei. Hasonlóképpen gót stílusban készült a szentélyben található pasztofórium, azaz szentségház, mely kidolgozottságával az egész Kárpát-medencében ritkaságnak számít. A gótikus tornyot mintázó szentségház homokkőből készült, alul egy uralkodót formázó gyámkőre támaszkodik. A pasztofórium tornyának aprólékos kidolgozottsága arra enged következtetni, hogy alkotói közvetlen kapcsolatban álltak a pozsonyi klarisszák és ferencesek templomtornyának készítőivel.

A szentély keleti falán a templomépítés idejéből származó külső falikép található, mely a templom két védőszentjét, Szent Pétert és Szent Pált ábrázolja.

Nyékvárkony

A település két szomszédos község, Várkony és Csallóköznyék egyesítésével jött létre 1940-ben. Az Amade család birtokába tartozó Várkony a Csallóköz legősibb települései közül való. Egy 1308-ban kelt oklevél már említést tesz a község plébániájáról és templomáról. A jelenlegi, Szent Jakab védelme alatt álló templomot a XIV. század második felében építették, valószínűleg az eredeti Árpád-kori templom elemeinek felhasználásával.

 A falu legmagasabb pontján álló épület a sziget legnagyobb templomai közé tartozik: hajójának hossza tizenhat, szélessége kilenc méter, szentélye pedig hét és fél méter hosszú. Négyszögletű tornya a legtermetesebb a környéken. Az épülethez szükséges alapanyagokat egy mára kiszáradt, a templom északi oldalán futó Duna-csatornán úsztatták az építkezés helyszínére. Szentélye sokszög záródású bordás keresztboltozattal, hajóját a XVIII. században új boltozattal látták el. A szentély evangéliumi oldalán található kovácsoltvas szentségtartó a legszebb csallóközi gótikus emlékek közé tartozik. Korai gótikus ülőfülkéit csak nemrégiben bontották ki.

A régebbi írások említést tesznek egy, a templom külső falát borító vörös színű freskómaradványról, mely valószínűleg Szent Kristófot ábrázolta, ám ez a modern kori gondatlan felújítások következtében mára teljesen eltűnt.

A templom érdekessége még a bejáratnál található, a középkorból ránk maradt pellengér, azaz szégyenkő, mely a korabeli büntetés-végrehajtás eszközéül szolgált. A pellengérre ítélt bűnösöket a büntetés idejére a kőhöz láncolták vagy kötözték, kiszolgáltatva őket az arra járók gúnyos megjegyzéseinek.

Somorja

A somorjai református templom a Csallóköz egyik legrégibb és egyben legszebb gótikus temploma. Somorja a Felső-Csallóköz gazdasági és szellemi központja volt, ezt tükrözi Szűz Mária tiszteletére felszentelt templomának kivételes művészi gazdagsága is.

Az eredetileg katolikus, ma református templom a XIII. században épült kései román stílusban. Úgy tűnik, hogy az eredeti építményt a mai főhajó és a szentély képezte, sekrestye, valamint oldalhajók nélkül. A román stílus jellegzetességei mind a templom külsején, mind belsejében máig felfedezhetők: a hatalmas, vastag falak, a széles falú torony, a fűrészfogas fríz, a keskeny ablakok, tégladíszítésű pillérek és az északi oldalhajó előterében elhelyezkedő, téglából kiképzett bélletes portál mind-mind a román kori építészet remeke.

Az évszázadok folyamán a templomot több ízben is átépítették. Változtatásokra már a XIV. században sor került, ekkor épült föl a déli mellékhajó, amely fölé gótikus, bordás keresztboltozatot emeltek. A főhajó gondosan kimunkált bordás mennyezetét a XV. században készítették.

A templom szentélyének és hajójának falait, valamint mennyezetét a XIII. és a XVI. század között keletkezett freskók díszítik. A szentély díszítése rendkívül gazdag: a diadalíven az Ószövetség prófétái, míg a szentélyben az Újszövetség történetei elevenednek meg. A freskók központi alakja Mária, a képek az ő történetét mesélik el az angyali üdvözlettől egészen haláláig és mennybeviteléig.

Az épületet a paulánus rend barokk templomának felépülése után (1778) a református egyház külön császári engedéllyel 1789-ben 2000 rajnai aranyforintért megvásárolta. A falfestményeket, sajnos, többször lemeszelték. Hogy a templom évszázados falai milyen kultúrtörténeti kincseket rejtenek, azt csak a 20. század második felében kezdték el sejteni. A templom számos részén már eltávolították a meszelt fehér vakolatot, s a restaurátorok munkája nyomán számos értékes alkotás került elő. A mészillatú, évszázados rétegek alatt azonban még további kincsek rejtőznek.

Bacsfa-Szentantal

Bacsfa kisközség a Felső-Csallóközben, melynek első írásos említése 1205-ből való. Az ősi település az idők folyamán egyesült a szomszédos Szentgyörgyúr és Szentantal falvakkal. Napjainkban a Szentantal elnevezés a templomot, a kolostort és az ismert búcsújáróhelyet jelenti.

A templom alapítása Lippay György esztergomi érsek érdeme, aki a ferences rendiek részére 1660-ban kezdett a templom és a hozzá tartozó kolostor építésébe. Halála után az új hercegprímás, Szelepcsényi György vette át az építkezés irányítását.

A Páduai Szent Antalról elnevezett kolostor a környék vallási és szellemi központjává vált, s tízezer kötetes könyvtárral büszkélkedhetett. II. József idejében a kolostort felszámolták, a könyveket pedig Budára szállították. Ezek után a templomot szénaraktárként, a kolostor épületét pedig magtárként használták. A ferencesek csak húsz évvel később költözhettek vissza Szentantalra. A II. világháborút követően a kolostor 1950-60 között papi internálótáborként működött. Napjainkban az épület üresen áll.

A templom barokk stílusban épült, tornya 42 m magas, s jellegzetes barokk kupolás toronysisakban végződik. A hajót és a szentélyt fiókos dongaboltozat fedi. A templom főoltárát, amely a templom védőszentjét, Páduai Szent Antalt ábrázolja, Apponyi György emeltette 1782-ben. A barokk oltár szerves része a Könnyező Szűz Mária című festmény (eredetijét 1995-ben ellopták), mely a zarándokhely központi kegytárgya. A festményt a doborgazi Liszkay Márton ajándékozta a templomnak csodás gyógyulásáért. Liszkay ugyanis súlyos balesetet szenvedett, s az orvosok nem tudtak rajta segíteni, ezért ő a Szűz Máriához fohászkodott, s hamarosan teljesen felgyógyult.

A vászonra festett olajkép ismeretlen mester műve, Szűz Máriát a karon ülő Kis Jézussal ábrázolja. A kegykép 1715. június 19-én, a kora reggeli órákban könnyezett először. A vérkönnyezés az elkövetkező napokban többször megismétlődött, majd a vizsgálatra érkező bizottság a képet egy lepecsételt emeleti szobába állítatta. A képet azonban másnap a megszokott templomi helyén találták, s mivel az ajtót és az ablakot lezáró pecsétek sértetlenek voltak, az esztergomi érsek hamarosan engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét.

Bacsfa-Szentantal az elmúlt századok során ismert zarándokhellyé vált. Napjainkban a könnyezés évfordulóján és Kisboldogasszony napján zarándokok sokasága keresi fel a kegyhelyet.

Csallóközcsütörtök

Az egykori mezőváros a Felső-Csallóköz jelentős települései közé tartozik. A falu már a honfoglalás óta lakott, ám korabeli elnevezését nem ismerjük. Az oklevelek elsőként 1217-ben már a mai nevén említik a községet. Csütörtök első temploma az egyházszervezet Szent István- korabeli kiépülésének idejéből való, ez azonban elpusztult. A mai, Szent Jakab tiszteletére emelt templom a XIII. század közepén, a román stílus jegyében épült. Építtetője a Szentgyörgyi család volt, erre utal a templom nyugati oldalán lévő eredeti, XIII. századi kegyúri karzat. A templom téglából épült, alapjaihoz azonban felhasználták a korábbi épület formátlan köveit is. Eredeti alaprajza ma is kikövetkeztethető: keletre néző félköríves szentély, téglalap alakú hajó, a nyugati homlokzaton két torony, köztük a templom tengelyében bélletes kapuzat.

A község jelentőségének és lakosságának megnövekedésével szükségessé vált a templom megnagyobbítása. Az átépítésekre valószínűleg Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idejében, a korai gótikus stílus jegyében került sor. A templomot háromhajóssá bővítették, szentélyét nyolcszögesítették, északi ablakai pedig mérműves, azaz kőcsipkés díszítést kaptak. Mind a szentély, mind az oldalhajók falát gótikus támpillérekkel támasztották meg.

A csallóközcsütörtöki templom a második, késő gót átépítés során kapta a ma is látható nyolcszögletű toronysisakokat a fiatornyocskákkal és a szentély déli mérműves ablakait. Az időközben elpusztult déli hajóját nem állították vissza, így vált a templom kéthajóssá.

A község virágzásával együtt német ajkú lakosság telepedett meg Csütörtökben. Erre utal az 1956-ban feltárt eredeti román kori portál is, melynek érdekes bemélyedései egy különleges német szokásról mesélnek. Német nyelvterületen élt a hiedelem, hogy bizonyos betegségekre gyógyírt jelent a homokkőből készült szent helyekből kikapart por, melyet folyadékba keverve ittak meg.