Bojtoš Tamás: "Új zászló alatt kell egyesíteni a szlovákiai magyar közösséget"

Építész vagyok, ezért munkámból kifolyólag sokat utazom az ország minden szegletébe. A sok utazás, azt hiszem más „utazók” is így lehetnek ezzel, egy idő után felfedezővé változtatja az embert, amolyan mindennapi valóságok felfedezőjévé. A régiók természeti szépségén és változatosságán túl kirajzolódnak az ott élő emberek mindennapi életkörülményei, a tulajdonképpeni életük. Ilyen nézőpontból a kirajzolódó dél-szlovákiai valóság egyes helyeken – Közép- vagy Kelet-Szlovákiában, de infrastrukturálisan nyugatabbra is – siralmas állapotokat tárt fel előttem és sokunk előtt. Harminc év nem volt elegendő, hogy legalább az elhanyagoltság látszatát leplezték volna azok, akik „kézben tartják” az ország irányítását. Megértettem, hogy a fővárosból keletre nézve minden messzinek és ezáltal talán alig létezőnek dereng fel. Dél-Szlovákia régióinak az el- és lemaradottsága nem harminc évben mérhető. A szisztematikus hanyagolás sok helyen jobban végezte munkáját.

Mindezt látva, és ehhez hozzáadva a 2016-os parlamenti választások utáni csalódottságot, vettem tudomásul, hogy magyar képviseletünk, mint Dél-Szlovákia „egyedüli” képviselete, nem a tőle megígért és várt politikai utat választotta, hanem egyéni érdekek mentén, a korrupcióval átfont megoldást, röviden cinkossá vált a hatalomban a hatalomért. Sokakhoz hasonlóan a pohár nálam is a Kuciak-gyilkosság után telt be. Ami elsőre egy újságíró és kedvesének érthetetlen meggyilkolásának tűnt, az később, mint kiderülni látszik, mindenki számára fenyegetéssé lett, hiszen aki látja, ami az országban történik és beszél róla, azt akárhol utolérheti a hatalmasok keze. Ma már tudjuk, ebben éltünk, és még mindig távol vagyunk a teljes valóság ismeretétől.

Röviden összefoglalva ezen utak mentén jutottam az elhatározásra, hogy a hallgatásból és a családi, baráti közügyes beszélgetésekből kilépve mondjam azt, tenni kell, nekem is tennem kell azért, hogy a változás elinduljon. Mert másra mutogatni mindig a legkönnyebb, de felelősen megoldásokat keresni, ahhoz már kevesebben mernek komfortzónájukból kimozdulni. Így jutottam a Magyar Fórum fiatal csapatához. Megkerestek és sokat beszélgettünk, majd döntöttem, ezáltal is próbálok felelősségteljesen hozzáállni családomhoz, közösségemhez.

A körülöttünk tapasztalható tényeket és az azokhoz kapcsolódó kérdéseket pedig napestig sorolhatjuk: a dél-szlovákiai állampolgár északon élő polgártársával azonos adóterhet visel, akkor miért jut a közös pénzből mégis kevesebb hozzánk? Miért nem kapunk azonos mértékben utat, autópályát, vasúthálózatot? Soroljam még? Itt lassan már csak a szülőföldjét igazán szerető, ahhoz ragaszkodó ember marad helyben. Közben meg a családját hétvégenként látja, mivel a megélhetésért utaznia kell. Jobb esetben más országrészbe, rosszabb esetben másik országba.

Megengedhetetlen, hogy Dél-Szlovákia bármely lakója is másodrangú állampolgára legyen ennek az országnak, függetlenül attól, hogy magyar vagy szlovák nemzetiségű. Ezért buzdítom és bátorítom az MKP felelősen gondolkodóit is, közösen tegyünk szűkebb és tágabb szülőföldünkért.

A Magyar Fórum és benne én is tenni akarunk Dél-Szlovákia fejlődéséért. Nem üres szavakkal, hanem tettek formájában.

Együttműködést és kemény munkát kínálunk, nem pedig pozíciókért folytatott viaskodást.

Új zászló alatt kell egyesíteni a szlovákiai magyar közösséget.

(PR-cikk)