A dunatőkési János négyféle gyógyszert hagyott el, köszönhetően a sportnak

2019. március 8. - 11:43 | Régió

Miklós János (53) 2017 szeptemberében határozta el, hogy teret ad életében a sportnak, a mozgásnak.

A dunatőkési János négyféle gyógyszert hagyott el, köszönhetően a sportnak
Miklós János - Fotók: Paraméter

Emellett azóta is kitart, rendszeresen, heti négy alkalommal sportol. „A feleségem meglátott egy hirdetést, ami csoportos tornára buzdított. Szerette volna kipróbálni, s engem is elcsalt magával. Bár kemény edzésről van szó, nagyon megtetszett. Később, 2018-ban elkezdtem futni is” – kezdte beszélgetésünket János, aki azelőtt semmilyen sportágban nem jeleskedett. A futással több ízben próbálkozott már, de sosem járt sikerrel.

„Három kilométer alatt többször meg kellett állnom, nem bírtam, kifulladtam, pedig akkor már tíz éve volt, hogy nem dohányoztam” – tette hozzá, majd azzal folytatta, kórházba is került a megemelkedett pulzusszáma miatt.

2013-ban infarktusa volt, így azóta gyógyszerrel kezelték a vérnyomását, a koleszterinjét, a koszorúér-problémáját, valamint vérhígítót kellett szednie. Évekig e gyógyszerek tartották rendben az állapotát, azonban több mint egy évvel ezelőtt sikerült letennie ezeket, köszönhetően a sportnak.

„A szokásos vizsgálatra mentem. Az orvosom kezdte volna kiírni a receptet, de mondtam, nekem már nincs szükségem pirulákra. Persze ellenkezett, hogy ez nem így működik, de mivel erősködtem, hogy jól érzem magam, vért vett, hogy meggyőződjön az igazamról. Az eredmények alátámasztották, hogy valóban nincs tovább szükségem a gyógyszerekre”- mesélte.

Jánost a futással kapcsolatos rossz emlékei nem tartották vissza. A csoportos edzéseken olyannyira jó társaság gyűlt össze, hogy úgy döntött, ad még egy esélyt neki, s elment egy hétvégi futásra a csapattal.

„Sokkal jobb volt társaságban futni, mint egyedül, így aztán a következő héten is velük tartottam, s azóta is. Ha valami miatt vasárnap nem tudok menni, akkor egy másik napot iktatok be, amikor futok” – mondta.

Köszönhetően a csoportos edzéseknek, János már első alkalommal képes volt probléma nélkül lefutni az öt kilométeres távot. Azóta folyamatosan feszegeti a határait, egyre többet és többet vállal be, az öt kilométerrel már nem elégszik meg. Míg ehhez a távhoz az elején 35 percre volt szüksége, egy idő után már 22 perc alatt teljesítette azt.

Mostanra a sport János életének kihagyhatatlan részévé vált. A csapatukkal rendszeresen részt vesznek különféle jótékonysági futásokon. Nemrégiben pedig edzője biztatására elindult egy teljesítménytúrán, melyet sikeresen zárt.

„17 órán keresztül túráztunk, sétáltunk. Voltak, akik futottak is, de én a sétánál maradtam. Volt egy pont, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, de túllendültem ezen, s továbbmentem.”

Több táv közül lehetett választani, János azonban úgy gondolta, ha már egyszer ott van, akkor a maximumot vállalja be, így a megszabott 17 óra alatt teljesítette a hatvan kilométeres útvonalat. „Elég akaratos vagyok, így bíztam magamban. Ha belevágok valamibe, szeretem a legtöbbet kihozni magamból” – fűzte hozzá.

A túra utáni napon János sajgó lábakkal ébredt, ez azonban nem vette el a kedvét, már most várja a jövő évi kihívást.

(SzC)