"Ha nincs segítség, belebuktam volna" - Megoldódott Patonyrét ivóvízproblémája

Patonyrét dolgát nehezítette az is, hogy ivóvízhálózatát nem a vízművek, hanem saját maga - az önkormányzat - működteti. Így a problémát a községnek egyedül kellett megoldania.

Egy speciális szűrőberendezést kellett beszerezni, amit az önkormányzat június elejére, a komáromi gép- és hajógyár, valamint a Kukkónia Polgári Társulás segítségével biztosított be, és június elejétől újra fogyaszthatóvá vált a falu saját ivóvize.

Flaska Leonard patonyréti polgármesterrel arról beszélgettünk, milyen folyamat vezetett a megoldás megtalálásához, és hogy valójában milyen mozgástere van ilyen válsághelyzetekben egy apró, alig 300 lelket számláló falunak.

Meddig kellett a lakosoknak nélkülözniük az ivóvizet?

Patonyréten március 11-én tiltották meg az ivóvíz fogyasztását, és június 4-én kaptuk meg a Regionális Közegészségügyi Hivatal határozatát, miszerint újra iható a vezetékes víz. Három hónap alatt sikerült megoldani a problémát.

Mivel kellett megbirkózni ez alatt a majdnem három hónap alatt?

Az első és legfontosabb az, hogy biztosítani kellett a lakosoknak a palackozott vizet, amit nagy összefogás, rengeteg adomány és csapatmunka segítségével a teljes idő alatt meg tudtunk oldani. A vízházat is fel kellett újítanunk, tetőt cseréltünk, hőszigeteltük, kívül-belül kifestettük. A vízházhoz vezető utat is rendbetettük, leszórtuk kaviccsal, és egy emésztőgödröt is leraktunk. Hogy ezt meg tudjuk csinálni, szükség volt azokra az adományokra is, amiket segítőkész magánszemélyektől, és nagylelkű önkormányzatoktól kaptunk. A falu költségvetése szűkös, például az új gépházba új klórozót is vásárolhattunk volna több ezer euróért, de inkább megjavíttattuk pár száz euróért – ez is nagy segítség volt számunkra.

Amikor márciusban kiderült, hogy a falunak 40 ezer eurót kéne összegyűjtenie az atrazin-problémát megoldó szűrőberendezésre, adománygyűjtést indítottak. Összesen mennyi adomány gyűlt össze az önkormányzat számláján?

Körül-belül 23 ezer euró gyűjt tössze, és ezzel a pénzzel nyilvánosan gazdálkodunk. Közelben működő vállalkozások, a megyei önkormányzat, falvak – mindenkinek nagyon-nagyon hálásak vagyunk. És nagy köszönet a magánszemélyeknek, az önkéntes tűzoltószervezeteknek – ők is a saját pénztárcájukból adták azt, amit adtak. Kartonszámra hordták az emberek a vizet is.

Flaska Leonard és Jozef Viskupič, a Nagyszombat Megyei Önkormányzat elnöke (Fotó: TTSK)

Patonyréten a szennyvíz- és az ivóvízhálózat is a falu tulajdonában van. Ezek üzemeltetését is az önkormányzat végzi?

Igen, annak idején így örököltük az állami gazdaságtól, majd az elődeimnek sem sikerült teljesen üzembe helyezni. Jelenleg próbaüzemben működik, de ez már mindegy is, a lényeg az, hogy elindultunk végre azon az úton, hogy mindent rendbe teszünk, de hatalmas problémáink vannak telkek tulajdonjogi rendezésével is.

A fő célunk az, hogy amikor mindent rendbe tettünk, akkor átadadjuk az ivóvízszolgáltatást a vízműveknek. Ez óriási tehert venne le az önkormányzatról, mert az igazság az, hogy ilyen kis faluban az ivóvízszolgáltatást és kanalizáció fenntartása veszteséges, tehát a falu valójában ráfizet.

Mekkora költségvetéssel működik jelenleg az önkormányzat?

Havonta ötezer eurót kapunk az államtól, aminek a fele azonnal elmegy a számlákra, a másik fele pedig a falu alkalmazottainak bérére. Szűkösen működünk, mondjuk ki, ebből csodát nem lehet csinálni. Viszont a pályázatoknak köszönhetően azért tudunk eredményeket felmutatni, például nemrég adtuk át a térfigyelő kamerarendszert is.

A vízhálózat már teljesen rendben van, vagy volt még más probléma is a szennyezésen kívül?

Negyven méteren kell kicserélnünk a falu közepén a vezetéket, mert nem megfelelő a nyomás, és folyamatosan működésben van a pumpa – aminek valójában le kéne állnia, ha nincs fogyasztás. Ami a szennyvízhálózatot illeti, két átemelő állomást kell újraépítenünk, ez is nagyon fontos, mert a használatbavételi engedélyt – ami végre már nem csak az ideiglenes használatra lesz érvényes – az ivóvíz- és a szennyvízhálózatra egyszerre szeretném elintézni.

A szennyvíhálózat hogy-hogy csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik?

Nem szeretnék mutogatni senkire, sajnos az a helyzet, hogy 14 éves a rendszer, és azóta tényleg csak „próbaüzem“ alatt működik. Ráadásul mióta polgármester vagyok, két év alatt tönkrement két átemelő állomás. Felújításra szorul, amit meg kell oldanunk.

Van egy új szennyvízhálózat is bizonyos utcákban, ami pár éve lett átadva. Szerencsére a lakosok – tényleg csak egy-két kivétellel – pozitívan állnak a rácsatlakozáshoz.

Az atrazinszennyezésre visszatérve: milyen megoldások voltak kilátásban, amikor polgármesterként szembesült a problémával?

Természetesen az első dolog, ami eszembe jutott, hogy a vízművek átvehetné a hálózat üzemeltetését – de ez a már említett próbaüzem miatt nem volt lehetséges. Amikor szembesültem azzal, hogy nincs gyors megoldás, nagyon aggódtam, hogyan tudjuk majd egyáltalán biztosítani a palackozott vizet a lakosoknak. Csak fogtam a fejem, mert az önkormányzat kasszájából csak pár hétig tudtunk volna csomagolt vizet vásárolni, egy tartálykocsi kihívása még drágább lett volna.

Aztán egyszercsak hívott Fazekas polgármester úr Nyékvárkonyból, hogy másnap hoz nekünk három paletta vizet. Soha nem felejtem el, ez volt az első segítő kéz. Aztán ahogy az emberek megismerték a helyzetünket a híradóból, vagy a Paraméterről, egyre inkább segítettek az önkormányzatok és az egyszerű emberek is, sportszervezetek, focisták, mindenki jelentkezett. Ha nincs segítség, belebuktam volna.

Először úgy nézett ki a helyzet, hogy a falu vásárol egy szűrőberendezést. Ehhez mire lett volna szükség?

Elsősorban arra a 40 ezer euróra, amibe a berendezés és a szerelési munkák kerültek volna. Ekkor indítottuk el az adománygyűjtést. Idővel szépen gyűltek az adományok, de az, hogy összegyűlik-e a szükséges pénz, nagyon bizonytalan volt. Az pedig, hogy mondjuk a megyei önkormányzat segítsen, hosszú időbe telik, tárgyalni, szavazni kell róla. A minisztériumi pályázatokkal is lehetett volna élni, de nem volt aktuális kiírás, arra szeptemberig kellett volna várni.

Úgyhogy más vonalon is próbálkoznunk kellett, így vettük fel a kapcsolatot a Kukkónia Polgári Társulással is.

Aztán a Kukkónia Polgári Társulással karöltve a SAM, vagyis a komáromi hajógyár nyújtotta a végső megoldást. Ez hogy történt?

A hivatalban fogadtam a kukkóniás Dóka Tímeát, és a hajógyár igazgatóját, Molnár Lászlót. Ők ketten közölték velem, hogy adományoznak a falunak egy szűrőberendezést, a felét a SAM, a felét a Kukkónia állja. Nagy kő esett le a szívemről, el se tudom mondani, mennyire fellélegeztem, óriási segítség ez a falunak. Pár napon belül fel is szerelték a szűrőt, és működésbe is helyezték. Utána már csak az utolsó simítások következtek, és a vízminták laborvizsgálataira kellett várni.

Balról: Dóka Tímea, a Kukkónia Polgári Társulás képviselője, Molnár László, a komáromi hajó- és gépgyár igazgatója, és Flaska Leonard patonyréti polgármester a felújított vízházban (Fotó: Kukkónia)

Az eredmények végül kielégítőek lettek?

Igen, a laborvizsgálatok tökéletes eredményeket mutattak. Amint ezeket kézhez kaptam, rögtön a Regionális Közegészségügyi Hivatalhoz fordultam, és le a kalappal előttük, nagyon gyorsan reagáltak, megcsinálták a szükséges ellenőrzést, utána pedig engedélyezték az ivóvíz újbóli fogyasztását.

Viszont ezután is sok munka áll előttünk. Ahogy mondtam, az ivóvíz- és szennyvízhálózaton ki kell javítanunk a meglévő hibákat, a teljes rendszeren revíziót kell elvégeznünk. A cél az, hogy a hálózat üzemeltetését ezután átadjuk a vízműveknek, mert túl sokba kerül az önkormányzatnak. Bízom benne, hogy ez sikerülni fog, és a falu ezen a téren fellélehezhet. Dolgozunk tovább.

(db)