Jan Van Daele a DAC sportigazgatója: Meg kell küzdenünk az európai kupaszereplésért

A 2017-es év a végéhez közeledik, és ennek alkalmából elevenítettük fel az esztendő történéseit Jan Van Daele sportigazgatóval, aki az eredmények értékelésén kívül betekintést nyújt az átigazolások boszorkánykonyhájába, és szó esik a 2018-as esztendő céljait illetően is.

Jan Van Daele a DAC sportigazgatója: Meg kell küzdenünk az európai kupaszereplésért

A 2017-es év végével itt a megfelelő idő az összegzésre. Hogyan értékelné a mögöttünk lévő esztendőt a klub sportigazgatójaként?

„A 2017-es évet nehéz örökséggel kezdtük, rengeteg volt a megválaszolatlan kérdés és feladat. A játékosok, a klubmenedzsment kereszttűzbe került. László Csaba lett a gárda vezetőedzője, aki remek munkát végzett. A játékosok is nagyon igyekeztek és az egész klub is sokat dolgozott a siker érdekében, így a szezon előtt újabb lépcsőfokhoz érkeztünk. Azt gondolom, a jövőre nézve fontos, hogy mindenki megértse: mindig a klub filozófiája vezérel minket a döntések során. Egy olyan fiatal csapatot szeretnénk, amely dominál a pályán, és amelynek központjában a tehetséges játékosoknak ambíciójának erősítése és fejlesztése áll – emberi és labdarúgó szempontból is. Fontos a tehetséggondozás: ebben fontos szerepet játszik az akadémia projektünk. Célunk, hogy minden szezonban egy, kettő, vagy akár három játékost is beépítsünk az A csapatba, akik erősítést jelentenek a legmagasabb pozíciókért folyó harcban. Ez azt is jelenti, hogy az átigazolásoknál egyensúlyt kell keresni az azonnali képesség és a rejtett tehetség között ahhoz, hogy a klubunk vonzó és izgalmas legyen a kívülállók számára. Ha Európában akarsz játszani, akkor úgy kell gondolkodnod, mint Európában teszik, és ismerned kell a csapat értékét a nemzetközi labdarúgásban: a DAC-nak nevelnie kell a játékosokat, ami a labdarúgásban az egyik legnehezebb feladat. Egy erős értékekkel rendelkező klub az alapja az utánpótlás nevelésnek, és ezt próbáljuk a mindennapi munkák során szem előtt tartani.”

Haladjunk időrendi sorrendben. A 2017-es év elején, a téli felkészülési időszakban olyan fiatal szlovák tehetségek érkeztek, mint Pavol Šafranko és Ľubo Šatka. Ezek az átigazolások mindenképpen sikeresnek mondhatók…

„Azt gondolom, hogy Šatka és Šafranko Dunaszerdahelyre való leigazolásával nagyon jó munkát végeztünk. Fiatal koruk ellenére a személyiségükkel, ambíciójukkal és a futballtudásukkal képesek voltak segíteni a csapatnak. A velük való beszélgetések során rögtön érezni lehetett, hogy ambiciózus és álmokkal teli fiatalemberek, ami inspiráló lehet a csapattársak számára is. Šatka, aki a kezdőcsapat stabil tagja, ráadásul Hukkal egy remekül működő párost alkotott. A következő hónapokban azt várom, hogy még inkább vezéregyéniségekké válnak a pályán.”

A téli transzferablak utolsó napján sikerült leigazolni Mervó Bencét, aki viszont eddig nem sok időt töltött a pályán…

„Mervónak, aki több sérülésen is átesett, bizonyítania kell, hogy képes újra elérni azt a szintet, amelyen a múltban már járt.”

Jött a 2016/17-es szezon tavaszi fele. Hogyan értékelné azt a félévet?

„Abszolút nem egyszerű dolog egy fiatal csapatban kiépíteni saját képességeikbe vetett hitet és a győztes mentalitást. Ez nem megy egyik napról a másikra. Néhányszor láthattuk, hogy a gárda csődöt mondott a kulcsmérkőzéseken. Említsük meg például a Zólyombrézó elleni hazai találkozót, amelyen megszerezhettük volna sorozatban a hatodik győzelmünket, és megközelíthettük volna a tabella negyedik helyét. Ugyanez megismétlődött a jelenlegi idényben is Nyitrán, ahol elmulasztottuk a lehetőséget, hogy fellépjük az első helyre, és a remek első félidő után a második játékrészben csődöt mondtunk. Hasonló volt a forgatókönyv Nagyszombatban is, ahol nem sikerült higgadtnak maradnunk egy olyan összecsapáson, amelyet az elejétől fogva mi irányítottunk. Ugyanez igaz az év utolsó mérkőzésére is, ahol hatvan percig simán jobbak voltunk, de végül csak egy döntetlent értünk el. Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a nem túl bő játékoskeret is szerepet játszott, amelyen természetesen igyekszünk javítani a klubfilozófiával egyetértésben.”

A tavaszi idény után jött a nyári átigazolási időszak, amely során legtöbbször komoly változások mennek végbe egy csapatnál. Ezek azonban nem születtek meg könnyen… Mi nehezítette meg leginkább a játékospiacon való munkát?

„A nyári átigazolási időszak több okból kifolyólag is nagyon bonyolult volt. Az, hogy négy játékosunk is részt vehetett a lengyelországi U21-es Eb-n, mindenképpen pozitívum, viszont másrészt komplikációt jelentett az új szezonra való felkészülésre nézve. Néhány labdarúgó nagyon jó teljesítményt nyújtott a tornán, ami rögtön elindította az átigazolási pletykákat, és nehéz volt a munkára koncentrálni. Az, hogy sikerült a szabadügynök Šatkát meggyőzni arról, hogy maradjon a DAC-nál, egy hatalmas tett volt a klub számára, és biztosak voltunk abban is, hogy Macej és Čmelík is erősítést jelent majd. Nagyon türelmesnek kellett lennünk, míg megtaláltuk a megfelelő játékost a középpályára, aki végül Kalmár lett. Augusztus közepén érkezett, minimális mérkőzésszámmal a háta mögött.”

Más labdarúgók iránt is érdeklődött a DAC?

„Számoltunk egy, a támadósorba érkező erősítéssel, akinek augusztusban kellett volna csatlakoznia hozzánk. A játékos rábólintott a DAC-ba való átigazolásra, és kifejtette, hogy szívesen dolgozna együtt Marco Rossival. Viszont a klubja végül nem engedte el Dunaszerdahelyre.”

Nyáron távozott a szurkolók kedvence, Pavol Šafranko. Hogyan alakult az ő átigazolása?

„A Šafranko iránti érdeklődés annak ellenére is nőtt, hogy mindegyik érdeklődőnek kifejtettük: a játékos nem eladó. Végül Paľo maga kérte, hogy engedjük el, mert úgy érezte, ez e megfelelő idő a jó szezon utáni szintlépésre, amit az U21-es Európa-bajnokságon mutatott teljesítményével tett még jobbá. Ebben az esetben el kell fogadnunk a filozófiánk következményeit, mely szerint hagyjuk a fiatal, ambiciózus és motivált labdarúgóinknak, hogy szintet lépjenek a pályafutásukban, ha az értük ajánlott összeg megfelelő. Ellentétes esetben azt kockáztatnánk, hogy egy olyan játékos marad a klubnál, aki csalódott, és később minket okolhat az elszalasztott lehetőségért.”

Nem tartottak attól, hogy egy olyan kulcsjátékos, mint Šafranko távozását követően problémáink lehetnek a támadójátékban?

„A távozása után egy remek mérkőzést játszottunk odahaza a Zsolna ellen, amelyben Pačinda kulcsszerepet játszott a hamis kilences pozíciójában, mivel nem volt más, született támadó a keretben. Šafranko pótlásának kérdésében engem terhel először a felelősség, és elismerem, hogy nem értékeltem ki megfelelően a játékoskeretünk mélységét és az elsietett átigazolások lehetséges következményeit. Az általunk kitippelt futballistákat különféle okok miatt nem lehetett megszerezni, és közeledett az átigazolási időszak vége.”

Végül Ashiru és Malec érkezett a támadósorba. Mennyire elégedett az ő teljesítményükkel?

„Malecra a kezdetektől komoly kritika zúdult, méghozzá a csapat Sároseperjes és a Szenice ellen mutatott játékstílusa miatt, amiről nem csak ő tehetett. Aranyosmaróton és Zólyombrézóban viszont megmutatta, hogy hasznos tud lenni a csapat számára. Ashiru az egy-egy elleni párharcokban mutatott képességei miatt érkezett hozzánk, és azért is, mert ismerte a szlovák élvonalat. Ennek ellenére a játékos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.”

Elárulná, mi lesz a két futballista sorsa?

„Ashiru visszatér Brünnbe, és Malec számára is igyekszünk megfelelő megoldást találni.”

Jöjjön egy pozitívabb téma. A fiatal Divković egy jó nyári felkészülést követően, amelyben ő lett a gárda legeredményesebb futballistája, megtalálta helyét az A csapatban. Domonkos és Špiriak is ugyanezért küzd. Milyen véleménnyel van az említett fiatal futballistákról?

„Divković beemelése az A csapatba sikeres volt, és hálás vagyok az edzőnek, hogy elhitte a benne rejlő potenciált. Remélem, hogy Domonkos és Špiriak több lehetőséget kap majd az elkövetkező hónapokban. El kell gondolkodnunk azon, hogy nem lenne-e jobb a fejlődésüknek egy olyan megoldás, amely több játéklehetőséget biztosít nekik, méghozzá magas szinten. Láthatjuk, hogy ez mennyire jót tett Rolo Černáknak.”

Nyáron defenzív játékosok is érkeztek, mint például az elsőszámú kapusunk, Macej vagy a szélső védő Koštrna. Hogyan értékelné az ő teljesítményüket?

„Koštrna nagyon jól kezdett, és néhány pillanatban magas minőségről tett tanúbizonyságot. A sokoldalúságához, amellyel segített a csapatnak, még több önbizalmat és küzdeni tudást tehetne hozzá. Biztos vagyok benne, hogy képes erre. Macej az ősszel hét mérkőzést hozott le bekapott gól nélkül, ami az ide vonatkozó táblázat harmadik helyére repítette őt, és más statisztikák alapján is legjobbak között van. Természetesen még neki is van miben javulnia, de el kell fogadnunk a fiatal játékosaink által elkövetett hibákat. A hiba a tanulási folyamat része.”

A nézők jelenleg Kalmár Zsoltot tartják a csapat legnagyobb sztárjának, aki a teljesítményével az őszi szezon legjobb játékosa címét és elnyerte. Megérdemelten?

„Kalmár több nehéz, külföldön abszolvált szezon után érkezett hozzánk. Szemtanúi lehettünk a fantasztikus kvalitásainak – a labdával és anélkül is. Számára a következő hónapok legnagyobb kihívása az lesz, hogy stabilizálja a jó teljesítményét. Megesik ugyanis, hogy néhány mérkőzésen láthatatlan, ami nem meglepő, hiszen az elmúlt idények során nem sok lehetőséget kapott. És azt se felejtsük el, hogy még mindig csak 22 éves.”

Čmelíkkel kapcsolatban is hasonlóak az elvárások?

„Mindannyian tisztában vagyunk a képességeivel, de már ideje, hogy elkezdje megmutatni a benne rejlő minőséget. Bízom benne, hogy az újévben ez össze is jön neki.”

Eredményesség szempontjából mit vár a játékosoktól 2018-ban?

„A szezon előtti sajtótájékoztatón azt mondtam, hogy az első hat a célunk. Mindenki azt gondolja, hogy ez egy könnyű feladat, de ennek az ellentétje igaz, hiszen a bajnokság legtehetségesebb futballistáival rendelkező Trencsénnek is gondot okoz a felsőházba kerülés. A szezon első felében stabil volt a teljesítményünk, és egyszer sem estünk ki az első hatból. A soron következő három találkozón meg kell őriznünk a pozíciónkat. Biztos vagyok benne, hogy a rájátszásban képesek leszünk meglepetést okozni.”

Mi következik e cél beteljesítését követően?

„A felsőházban való bejutás után a keret megerősítése a cél, hogy megküzdhessünk az európai kupaszereplést biztosító helyekért – remélem, hogy a teltházas MOL Arénában. Organizációs és infrastrukturális szempontból elértünk egy olyan szintet, hogy minden évben a legfelső helyekért küzdhetünk.

A felnőttcsapattal való munkán kívül ott van még az akadémia is. Milyen lesz annak az irányvonala jövőre?

„Még sok dolgot alá kell rendelnünk a filozófiánknak és metodológiánknak, amely segítségével domináns futballt szeretnénk játszani, és fejleszteni a fiatalokat több szempontból is. Továbbá dolgoznunk kell az akadémiáról jövő játékosok útján az A csapatba. A 2017/18-as szezonban volt egy jól induló koncepciónk, mely alapján az U16-os, U17-es, U19-es korosztály és az A csapat legtehetségesebb játékosai kiemelt képzést kapnak az individuális fejlesztésük céljából Matthew Rose felügyelete alatt.”

Ahhoz, hogy a DAC európai szintet üssön meg, elengedhetetlen a belső struktúra és a gondolkodás fejlesztése. Tervben van a DAC pályán kívüli előre haladása is?

„Extra célunk, amelyen rögtön el kell kezdenünk dolgozni, hogy megszüntessük azt, a klubról kialakult képet, hogy mi mindig panaszkodunk a játékvezető tevékenységére. Azok az emberek, akik sokat panaszkodnak, általában nem túl közkedveltek. Mi egy különleges klub vagyunk, és ezt a saját előnyünkre kell fordítanunk. Elismerem, hogy voltak olyan pillanatok, amikor a játékvezetők hibáztak, de ez a futball része. Nem lehet rajta változtatni, és ezért felül kell emelkedni rajta. Nem panaszkodni, hanem elfelejteni, és még erősebbnek lenni – ez a helyes út. Az ősz során többször is elbeszélgettem az edzői stábbal és a játékosokkal, hogy kontrollálják viselkedésüket a pályán és azon kívül is. Már nem kapunk annyi sárga lapot, mint az elmúlt két idényben. A jövőben el kell kerülni a negatív érzelmeket, és ehelyett a fair play mintája lehetnénk.”

Nézzük meg a jelenlegi időszakot, amelyben a téli átigazolási időszak viszi a prímet. Elsősorban mire fognak koncentrálni?

„Szélesíteni kell a játékoskeretet, hogy megnöveljük a konkurenciát, ami fontos az edzések minősége növelésében, ahol a játékosok egymást húzva fognak egyre csak javulni. Šatka, Ljubičić, Huk és Macej ősszel végig a pályán voltak, és néha meglátszott rajtuk a fáradtság, ami természetes. Ez részben magyarázatot is ad az utolsó mérkőzéseken mutatott teljesítményünkre is. Pačinda, Kalmár, Davis és Zsivkovics is majdnem minden találkozót abszolváltak. Néhány pozícióra kell a minőségi erősítés. Mindenki láthatja, hogy meg kell növelnünk a kreativitást a középpályán, és szükségünk van egy igazi gólvágóra is.”

Konkrét neveket is említene a szurkolók számára?

„Nagyon alaposan kielemeztük a szezon első felét. Arra a következtetésre jutottunk, hogy szükségünk van egy több poszton is bevethető, védekező játékosra, egy középső védőre, egy kreatív középpályásra és egy, de inkább két támadóra. Több, közeli ország klubjaival és játékosaival is tárgyalunk, akik azonnali erősítést jelenthetnének a DAC számára. Hosszabb ideje figyeltük Nagy Dominikot a varsói Legiából, Géresi Krisztiánt a Videotonból, de jelenleg különböző okok miatt nincs esély az ő átigazolásukra. A médiában megjelent, hogy érdeklődünk a szintén Videotonban futballozó Kovács István iránt, ám őt anyagilag nem engedhetjük meg magunknak.”

Mivel általában a külföldi erősítések megszerzése a drágább út, inkább a hazai piacon terveznek körülnézni?

„Szlovákia egyike a lehetőségeknek, akárcsak néhány Európai Unión kívüli ország is. A játékosnak bele kell illenie a klubfilozófiánkba és természetesen a költségvetésbe is. Csak a bevételeinkkel összhangban költhetünk. Ahhoz, hogy a DAC hosszú ideig pénzügyileg stabil és önálló legyen, nem ajánlhatunk hatalmas fizetéseket a futballistáknak abba bízva, hogy a pénz megtérül, ha kijutunk az európai kupaporondra. Ha nem jutunk be a csoportkörbe, a selejtezők nem annyira jövedelmezők. Ez az út talán hozna némi részsikert, de hosszan tartót nem. Másrészt, a terv felállítása és a fiatal játékosok fejlesztésére irányuló szisztematikus munka, akik a klub, a város és a szurkolók életének szerves részei lesznek, és akik képesek azonosulni a klub értékeivel, az egyetlen út a sikerhez. Ehhez türelem kell, de a jutalom hosszantartó.”

Hogyan látják a potenciális erősítések a tárgyalások során a DAC-ot? Számít nekik például a fejlett infrastruktúra, a szurkolói támogatás, az anyagi stabilitás vagy az ambíciók?

„Természetesen ezek a dolgok fontos szerepet játszanak a futballisták döntésében, hogy vajon a DAC-e a megfelelő lépés a pályafutásukban. Az elmúlt években keményen dolgoztunk egy olyan környezet megteremtésén, amelyben a labdarúgók azt érzik, hogy a klub értékeli őket, és sok olyan ember áll a rendelkezésükre, akik törődnek velük. Másrészt ez azt jelenti, hogy nagyobbak a velük szemben támasztott elvárásaink. Azt akarjuk, hogy sokkal több időt töltsenek a klubban az olyan mindennapi kötelességeik végzése során, mint a sérülések megelőzése, az angol nyelvtanulás, a mentális edzés, a médiaoktatás vagy az individuális gyakorlás.”

Kulcskérdés volt ebből a szempontból, hogy átköltöztünk az egykori Bonbon hotel épületébe?

„Ez mindenképpen lehetővé tette, hogy jobban és alaposabban megszervezhessük a játékosokkal való munkát, ami főleg a fiatalok számára fontos. Hatalmasat léptünk előre az infrastruktúrában és a szurkolók bekapcsolásában a klub mindennapi életébe. Megnöveltük számukra a mérkőzések élményszintjét, meghatároztuk a klub mindegyik részlegének költségvetését, hogy bebiztosítsuk a mindennapi működést, ami a DAC-ot egy vonzó klubbá teszi. Érzem, hogy Szlovákiában, Magyarországon de összességében külföldön is máshogy tekintenek futballkörökben a DAC-ra, mint például egy éve. Másrészt, néhány ember azt gondolja, hogy a mi forrásaink kiapadhatatlanok, és hihetetlen kérésekkel jönnek, csak és kizárólag a bevételt tartva szem előtt. Erősnek és határozottnak kell lennünk, hogy ne olyan futballisták jöjjenek a DAC-ba, akik csak meg akarnak itt gazdagodni, hanem mindenekelőtt olyanok, akik büszkén öltik magukra a sárga-kék mezt és a klubfilozófiánk részévé válnak, osztoznak az értékrendünkben, szenvedélyt és bátorságot mutatnak a mindennapi munkában.

Ha ki kellene választania a 2017-es évből egy pillanatot, melyik lenne az?

„Mindenképpen a Slovan elleni mérkőzés, amikor is megnyitottuk a fő tribünt. Egy hihetetlen megkönnyebbülés volt ez. A szurkolók, a játékosok, és a klubban dolgozók között is érezni lehetett az eufóriát, akik heteken, hónapokon és éveken keresztül keményen dolgoztak azért, hogy ez a nap felejthetetlen legyen egész Dunaszerdahely számára, és örökre megmaradjon az emlékezetünkben.”

Elérkezett a naptári év vége. Hogyan tölti az ünnepi időszakot?

„A karácsonyt itt töltöttem Dunaszerdahelyen, mindig nagyon várom a helyi specialitásokat. Az újévet családostul külföldön fogjuk fogadni. A sárga-kék család minden tagjának jó egészséget és sikert kívánok a 2018-as évben, és természetesen azt, hogy sok örömük származzon a csapat támogatásából.”

fcdac